Az új világrend témájának kiindulópontja az az ambivalens érzés volt, melyet a természet és az ember által épített környezet viszonyának kettősségében vélek felfedezni. A természet megóvására egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk, mindeközben olyan folyamatok is zajlanak (pl. építkezések), melyek ezzel a hozzáállással ellentétben állnak. 
Ez a poszthumán gondolat adta az apokalipszis ötletét, mely szerint az emberi élet teljesen megszűnik a Földön. A pusztulást követően azonban az embereket és az ő élményeiket egy új, pozitívabb világban szeretném megjeleníteni, mely már nem a Földön, hanem egy másik, általunk felfoghatatlan és ismeretlen dimenzióban.
A sorozat egy folyamatot ábrázol, amely filmszerűvé teszi. Ezt három részre lehet bontani: az apokalipszis előtti, az azt követő, a Földön maradt állapotra, illetve az emberek halál utáni újjászületésére. A sorozat egy idealisztikus képpel kezdődik, amely az ember és a természet közötti tiszta kapcsolatot ábrázolja. A 12 majom című filmből merítettem azt az elképzelést, mely szerint az emberi élet végét egy láthatatlan vírus okozza, és ezt a félelembe ágyazott láthatatlanságot és bizonytalanságot szerettem volna kifejezni a fekete-fehér képeimben. A sorozat utolsó része, melyben az emberek földi léte megszűnik, egy olyan világban találják magukat, amelyet már nem az általuk ismert fizikai valóság alapelveihez köthetnek. Az új világ gondolatának ötlete – vagyis az, hogy az emberrel mi történhet a halál után – Nádas Péter Saját halál című írásából következett, és ennek képi megjelenítésének vizuális inspirációját pedig a 2001: Űrodüsszeia adta. 
Az új világrend pontos megnevezését, illetve annak helyét, hogy az ember halál után hova kerülhet nyitottnak hagynám, csak az általuk megélt élményeket jelenítem meg képeimen keresztül.